Kisebb-nagyobb, zárójelbe tehetően csekély számú, nem értelmezhető szokástól eltekintve – pl. a gigaméretű hajszárítóm mindenhová magammal cipelése – tudatos utazónak számítom magam, azonban mostani készülődésem közben egy pillanatra mégis meglegyintett a mi van, ha ott az idegenben nincs tej-kenyér-bármilyen melegétel, pakoljunk hát fel gyorsan egy atomháborúra való tartósélelmiszert agylövés. Ez van, az Ikarusz buszos, csoportos nyaralásokon érlelt létezési formánk természetes velejárója, hogy elő-előtör néha ez a betárazós reflex a tudatalatti rejtett bugyraiból.

Mentségemre legyen felhozva, hogy elég speciális étrendet követek, ami vegytiszta formájában a nagyjából semmi és a levegő között foglal helyet valahol, ezért talán természetesebb lehet az aggodalmam, hogy esetleg nem fogok találni szója, glutén, tej, cukor és úgy általában ösztrogén mentes - és ide tényleg bármi jöhet, mert egy ilyen lista után már egészen egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy még válogassak is – kaját cipőtalpat.

Aztán persze legyintettem: ugyan, már hisz’ New Yorkba mész, hát azért csak lesz talán „pár” alternatív étkezési lehetőség. Azt hinnéd. Persze, hiszen ez lenne a magától értetődő, hogy egymást érik a bioboltok, meg az e-mentes mindenek. Megmosolyogtató. Így utólag bizony már hoznám én a magkenyeremet, de azon túl, hogy nem lehet, mert elég sokba kerülne, ha a vámon fennakadna a kis mellékes, az egész életérzést ledózerolná a hazai címke a vegán sajton.

Akkor jöjjön a váratlan fordulat: nem, valóban nem túl széles a skála mentes/bio/alternatív-kaja téren. Ameddig valamilyen készételről van szó ez a város maga a Mennyország: thai, kínai, vietnámi, olasz, orosz, osztrák, magyar, etióp, amit csak el mer képzelni az ember.

De! Amikor mindennapi kenyerünk bevásárlásáról van szó, akkor jön a szembesülés, hogy itt bizony nincs a megszokott biobolt1, 2, száz a körúton. Cserébe van deli, ami leginkább kisbolt és vannak nagyobb boltok és a piacok (ez utóbbit egyébként még nem volt alkalmam feltérképezni). Egyelőre még a tipikus, három kilóméter hosszú zöldséges-standos végeláthatatlan kínálatos hiper-mega boltokkal sem találkoztam a környéken, viszont az tuti, hogy nem csak a filmek szüleménye, olyan tényleg van az ország egyéb pontjain. Azonban itt be kell érni a kisebb és kevesebb választékot kínáló boltokkal, melyeknek az általam eddig észlelt Csomolungmája a Whole Foods. Ez az élelmiszerbolt lánc hivatott megtestesíteni A minőséget és AZ egészséget. A hazai kajabolt-piramisban pedig kb. egy Tesco fölét kapna osztályzatban. Mert amit tud, az tényleg csak annyi, mint amit kb. minden nagyobb hipermarket nálunk: van mindenből sokféle, ilyen csökkentett, olyan organikus, mentes szerű, környezettudatos. Azonban sajnos finoman szólva is van némi különbség a hipermarketes reform/csökkentett jajdejó és a kis bioboltokban kapható nemcsakrámondjukhogytermészetes élelmiszerek között. Főként az a bajom ezekkel, ahogy azt itt is tapasztalom, hogy leginkább az egyik összetevőre mennek rá, feltételezve, hogy vagy csak a gluténnel van bajod, vagy csak a laktózzal, ezért a legtöbb vagy-vagy alapon működik: van gluténmentes sokminden, de az nem cukormentes. Van tej -és laktózmentes dolog egy halom, de az nem szója és kukoricamentes. Azonban kitaró keresés eredményeként találtam kivételeket  és végül kisebb-nagyobb kompromisszumokkal ugyan, de mindenből találtam megfelelőt. A kompromisszum egyik része nyilván az ár. Amiről egyébként még nem szóltam, de nem is nagyon fogok, mert teljesen értelmelten hasonlítgatni: New York a világ egyik legdrágább városa Budapest, meg nem. Pont. (bár az ingatlan árak mostanság mintha nem tudnák, hol a helyük). Apropó, a Whole Foods beszerzésem így nézett ki:

Zöldség, gyümölcs téren egyébként, egész gyorsan rávilágítottak nálam tapasztaltabb vesenyzők, hogy azt csak ebben az organikus Mekkában, vagy piacon érdemes venni. Ezzel párhuzamosan az empírikus utam is erre az eredményre vezetett: rögtön a második napon gyanútlan epervásárlásba keveredtem egy, a lakáshoz közeli, mezei boltban. Ez az eper pedig, ahelyett, hogy megpenészedni kezdett volna (mondjuk a harmadik napon még az is egy erősen rossz irány) átalakulási folyamatok egész repertoárját vonultatta fel, a szivacsosodástól, a gumi állagúvá váláson át, a fakulásig.

Ezek után be kellett lássam, lehet, van valami ebben az organikus-nem organikus kategorizálásban. Az eddigi vidéki logikám azt mondatta velem: ha jó alaposan megmosom, akkor csak lejön róla minden nem odavaló. Hát a génmódosítást súrolhatom, az attól aztán nem fog csak úgy szublimálni a paradicsomból. Az eper-kísérletből okulva tehát csak organikusat. Ha már itt tartunk: az valami egészen új szinteken nyugtalanító, hogy van génmódosítás-mentességet tanusító címke. Tévedés ne essék, nem barlangban éltem eddig sem, de félelmetes a felismerés, hogy az amerikai élelmiszer-kultúrában ennyire egyértelműen elfogadott, hogy a szabad akaratodból a pénztárcád mérete szerint a piros vagy a kék kapszulát veheted, és utána aszerint fogyasztasz és éled az alternatív valóságod.