Annette Bening egy istennő. Pont. Hatvanegy éves múlt, sugárzóan szép, és az a legmenőbb benne, hogy egy perccel sem akar se fiatalabbnak, se öregebbnek látszani. Színházban voltam. Pontosabban SZÍNHÁZBAN. Ezt még most, egy nappal utána is nehezen hiszem el, hogy én és, hogy ott. Viszont, ha New…

Van valami egészen különleges a gitárszóló alá komponált anyázásban. Talán leginkább az, hogy minden racionalitásnak ellentmondóan idilli.   (Szabadon választható, "mintha csak ott lennél" típusú, hangulati aláfestés a   megnyomásával érhető el:) Nyár van, az ablak nyitva és lágy szellő…

A világ egy veszélyes hely. Ki tudná ezt jobban, mint a szülő. Hisz’ ő, nemes foglalkozásából adódóan már nem csak maga, hanem ivadéka miatt is kénytelen szembesülni nap, mint nap számos, végtelenül veszélyes helyzettel. A gyermeket védeni, óvni kell, minden esetben, tekintet nélkül arra, hogy hány…

Kisebb-nagyobb, zárójelbe tehetően csekély számú, nem értelmezhető szokástól eltekintve – pl. a gigaméretű hajszárítóm mindenhová magammal cipelése – tudatos utazónak számítom magam, azonban mostani készülődésem közben egy pillanatra mégis meglegyintett a mi van, ha ott az idegenben nincs…

Leégtem. Most kivételesen nem azért, mert tettem, vagy mondtam, vagy nem tettem, vagy nem mondtam valamit, hanem úgy rendesen, fizikálisan disznópirosra perzseltem magamat. Mert nem vagyok okos, nem-nem. Ömlik a hipochonder arcomba a tömérdek cikk az UV sugárzás káros hatásairól, el is olvasom,…

Olvastam, pontosabban az internet megmondta okosan, hogy a japán turisták gyakran tapasztalnak fizikális, betegség jellegű tüneteket, amikor először meglátják Párizst. „A Párizs-szindrómát átélők főleg japán turisták, akik magas elvárásokkal érkeznek az országba, de kisebbfajta sokként élik meg,…