Soha nem voltam nagy sorozatfaló, vagy inkább úgy pontosítanék, hogy olyannyira túlettem magam Eszmeraldával és Paula és Paulinával, hogy mire a kétbitesnél összetettebb szappanoperák felfogásának korába értem volna, már bőven megutáltam az egészet. Azóta szerencsére sok víz lefolyt már a tv…

 Feltételezésünk az amerikai, ihatatlan kávéról nem teljesen alapok nélküli. A klasszikus americano nem más, mint víz és valami fekete színű lötty félúton a mosogatólé és a túl sokáig állt fekete tea között. Ezzel tisztában voltam és egyszer-kétszer már volt is hozzá szerencsém. Nem haltam bele, de…

Azt mondják, a New York-iak sétálnak a legtöbbet Amerikában. Most már legalább tudom, hogy miért. Azt hittem a római létezésem alatt tapasztalat buszsofőr-vonatvezető, vagy minden egyéb, létfontosságú munkát végzők, random időpontban, minden átgondoltság és szervezés nélkül elkezdett…

Az egyik ismerősöm Facebook bejegyzéséből jutott eszembe: pride hónap van. Így persze már indokolt a sok szivárványos zászló-masni-leértékelés mindenhol. De egy kicsit azért tovább gondoltam a dolgot: ha elmúlik ez a hónap, akkor a hintó visszaváltozik-e tökké? Vagyis, vajon a pride hónap New…

Van néhány olyan jelenség, ami felett egyszerűen nem tudok napirendre térni. Az egyik, bár, jobban belegondolva, egyelőre leginkább csak egyetlen ilyen: a tűzijáték-nézés. Miért, mikor és hol lett ez ennyire nagy szám? Mert kétségkívül az. És ami a legfurcsább: az évek alatt valahogy minden…

Annette Bening egy istennő. Pont. Hatvanegy éves múlt, sugárzóan szép, és az a legmenőbb benne, hogy egy perccel sem akar se fiatalabbnak, se öregebbnek látszani. Színházban voltam. Pontosabban SZÍNHÁZBAN. Ezt még most, egy nappal utána is nehezen hiszem el, hogy én és, hogy ott. Viszont, ha New…

Van valami egészen különleges a gitárszóló alá komponált anyázásban. Talán leginkább az, hogy minden racionalitásnak ellentmondóan idilli.   (Szabadon választható, "mintha csak ott lennél" típusú, hangulati aláfestés a   megnyomásával érhető el:) Nyár van, az ablak nyitva és lágy szellő…

Kisebb-nagyobb, zárójelbe tehetően csekély számú, nem értelmezhető szokástól eltekintve – pl. a gigaméretű hajszárítóm mindenhová magammal cipelése – tudatos utazónak számítom magam, azonban mostani készülődésem közben egy pillanatra mégis meglegyintett a mi van, ha ott az idegenben nincs…

Olvastam, pontosabban az internet megmondta okosan, hogy a japán turisták gyakran tapasztalnak fizikális, betegség jellegű tüneteket, amikor először meglátják Párizst. „A Párizs-szindrómát átélők főleg japán turisták, akik magas elvárásokkal érkeznek az országba, de kisebbfajta sokként élik meg,…